A séta az állatkert bejáratánál kezdődik és ott is ér véget, a Weiherburg kastély mellett, a Weiherburggasse 37a alatt. Ide eljutsz a Hungerburgbahn siklóval a belvárosi, Rennweg 3 alatti alsó állomásról az Alpenzoo állomásig, ahonnan rövid séta az út, vagy a W jelzésű busszal, amely a Marktplatz térről egyenesen az állatkerthez visz. Az óvárosból gyalog körülbelül 20 perc alatt érsz ide. Az állatkert melletti parkoló fizetős, és hétvégén gyakran megtelik. A belépőjegy 16 euró, a 6 és 17 év közötti gyerek 9 eurót fizet, a 4-5 éves gyerek pedig 4 eurót. Kombinált jegyet a sikló alsó állomásán veszel: tartalmazza az oda-vissza utat és a belépést, felnőttnek 23 euró, gyereknek 14 euró. Az állatkert minden nap nyitva van: áprilistól októberig 9:00 és 18:00 között, novembertől márciusig 9:00 és 17:00 között. Télen szinte minden állatot látsz, téli álmot alszanak többek között a mormoták és a kígyók. Az állatkert lejtőn fekszik, így az útvonal folyamatos emelkedőkből és lejtőkből áll, és néhány helyen lépcső is van. Az alsó rész babakocsival könnyen bejárható, a felső rész meredek ösvényein viszont babakocsival csak segítséggel jutsz fel. A nehezen járók előzetes bejelentkezés után a Bärenmobil járművel feljuthatnak a legfelső kifutókhoz. Mosdók az állatkert térképe szerint a bejáratnál az étterem mellett, legalul a játszótér mellett, a felső részen a kőszáli kecskék mellett és a fakó keselyűk röpdéje mellett vannak. Az állatkertben működik az Animahl bisztró, a Weiherburg kastélyban pedig tiroli konyhájú étterem. Kutyát nem szabad bevinni, kivéve a segítőkutyákat. Ha már az állatkertben vagy, a Turi a legközelebbi ponttól vezet tovább. Tervezz körülbelül 2-3 órát.
Otthon nyisd meg a helyszínt a Turiban, és koppints az „Offline mentés” gombra: a térkép, a leírások és a fotók térerő nélkül is működnek.
A legtávolabbi pontokat nézd meg elsőként, amíg van még erőd.
Pipálj menet közben, és a kijáratnál tudni fogod, mi maradt ki.
Alpenzoo a Turi alkalmazásban
Élő helyzet, útvonal pontról pontra, olvasható és hallgatható leírások. Ingyen, fiók nélkül, 12 nyelven.
Ugyanaz a térkép, mint az alkalmazásban. Koppints egy pontra a fotóért és a leírásért; a Turiban magadat is látod rajta.
1ajánlott, az útvonal sorrendjébentovábbi pontokWCmosdók, étkezés, pénztárak
Valami nem stimmel? Jelezd az alkalmazásban, az adott pontnál.
Érdemes megnézni
Az Alpenzoo Európa egyik legmagasabban fekvő állatkertje: a Nordkette hegylánc lábánál, egy lejtőn fekszik, körülbelül 650 és 750 méter közötti magasságban, Innsbruck fölött. 1962. szeptember 22-én nyitották meg, alapítója Hans Psenner zoológus volt, akit az Alpenzoo atyjának neveznek. Körülbelül 150 faj mintegy 2000 állata él itt, szinte kizárólag az Alpok területéről, a medvéktől, farkasoktól és hiúzoktól a sasokig, szakállas saskeselyűkig és az alpesi tavak halaiig. Az Alpenzoo szakállassaskeselyű-tenyésztése tette lehetővé a faj Alpokba való visszatelepítésének programját, Innsbruckból pedig a tarvarjak európai tenyésztését koordinálják.
Fotó FOTO-ARDEIDAS, CC BY-SA 3.0, Wikimedia Commons1
Állatok
Vidrák
Az Alpenzoo volt Európa első állatkertje, ahol vidrakölykök születtek, 1978-ban, 2010-ben pedig kibővítették a kifutójukat. A vidra akár 8 percig is visszatartja a lélegzetét, és 18 méter mélyre merül. Bőre minden négyzetcentiméterén körülbelül 50000 szőrszál van, így nem árt neki a víz és a hideg. Főleg hallal táplálkozik, de kétéltűeket, kis emlősöket és kagylókat is eszik.
Fotó Hswaton, CC BY 3.0, Wikimedia Commons2
Állatok
Barna medvék
A barna medvék 2003 óta élnek az új kifutóban, az állatkert legalsó részén, így ide szerpentineken ereszkedsz le. Egy felnőtt medve 120 és 300 kilogramm között nyom, és tél előtt akár 30 kilogramm bogyót is megeszik, főleg áfonyát. A bocsok télen születnek, és csak körülbelül 300 grammot nyomnak, az anyjuk pedig nagyjából 500-szor nehezebb náluk. Ne feledd, innen a következő kifutókig már főleg emelkedő vár rád.
Fotó Bailey Duncan, CC BY-SA 4.0, Wikimedia Commons3
Állatok
Hollók
A hollók a 2006-ban átadott Paul Flora-hollótoronyban élnek. A holló a varjúfélék legnagyobbja és egyben a legnagyobb énekesmadár, akár 30 évig is él. Nagyon intelligens, más madarak megfigyeléséből tanul, és képes utánozni a környezet hangjait, sőt az emberi szavakat is. A párok fiatalon találnak egymásra, és általában egész életükben együtt maradnak.
Fotó Rhododendrites, CC BY-SA 4.0, Wikimedia Commons4
Állatok
Szirti sasok
A szirti sasok röpdéje 2009-ben épült, a baglyok és a tyúkalkatú madarak röpdéivel együtt. A szirti sas szárnyfesztávolsága 190 és 230 centiméter között van, és nagyjából 3-szor élesebben lát, mint az ember. Zsákmányának csaknem felét mormoták teszik ki, és karmaival öl, nem a csőrével. A 19. században a vadászok majdnem kiirtották, ma az Alpokban körülbelül 1700 pár fészkel.
Fotó Alvesgaspar, CC BY-SA 4.0, Wikimedia Commons5
Állatok
Baglyok
A 2009-es bagolyröpdékben él többek között az uhu és az uráli bagoly. Az uhu Európa legnagyobb baglya, narancssárga szeme és hosszú tollfülei vannak. Fejét majdnem teljesen körbe tudja fordítani, februárban és márciusban pedig a hím magas lesőhelyekről mély, tompa huhogással hallatja a hangját. Innen az ösvény szerpentineken kapaszkodik feljebb.
Fotó Florian Wenzl, CC0, Wikimedia Commons6
Állatok
Hiúzok
A 20. század elején a hiúzok teljesen eltűntek az Alpokból, 1970-től pedig visszatelepítették őket Svájcban, Szlovéniában és Ausztriában. Ma körülbelül 130 hiúz él az Alpokban, és minden magányos hiúznak körülbelül 100 négyzetkilométernyi területre van szüksége. A hiúz körülbelül 300 méterről észreveszi a nyulat, széles mancsai pedig hótalpként működnek a hóban. Február végén, a párzási időszakban itt hallhatod a hívóhangjukat.
Fotó Hswaton, CC BY 3.0, Wikimedia Commons7
Állatok
Szakállas saskeselyűk
A szakállas saskeselyűk a 2006-ban épült nagy Innergschlöß röpdében élnek, mormotákkal és havasi csókákkal együtt. Az utolsó vadon élő szakállas saskeselyűt az Alpokban 1913-ban lőtték le az Aostai-völgyben. Az Alpenzoo 1973 óta több mint 30 fiókát nevelt fel, ami lehetővé tette a faj visszatelepítési programját az egész Alpokban: a madarak szabadon engedése 1986-ban kezdődött, 1997-ben pedig kikelt az első fióka a vadonban. Szárnyfesztávolsága eléri a 295 centimétert, rozsdás mellét pedig a vas-oxidokban gazdag iszapban vett fürdőknek köszönheti.
Fotó Christian David, CC BY-SA 4.0, Wikimedia Commons8
Állatok
Alpesi kőszáli kecskék
A kőszáli kecskék nagy kifutója 2006-ban épült az állatkert felső részén, ahová meredek ösvényen jutsz fel. A kőszáli kecskéket irtották, mert vérüket, szarvukat és gyomorköveiket gyógyszernek tartották, és Ausztriában az utolsót 1712-ben jegyezték fel a Zillertali-Alpokban. Körülbelül 60 állat maradt fenn az olaszországi Gran Paradisóban, II. Viktor Emánuel király védelme alatt, ma pedig körülbelül 35000 él belőlük az Alpokban. Az Alpenzoo fiataljai segítenek újjáépíteni a vadon élő állományokat, a kőszáli kecskék párzása pedig a leghidegebb hónapokban, decemberben és januárban zajlik.
Fotó Bouke ten Cate, CC BY 4.0, Wikimedia Commons9
Állatok
Jávorszarvasok
Az első jávorszarvasok a svéd királyi család ajándékaként érkeztek az Alpenzooba. A jégkorszakokban a jávorszarvasok alpesi tőzeglápokon és a tundrán éltek, ma azonban már nem az Alpok állatai. A jávorszarvas akár 500 kilogrammot is nyom, kiválóan úszik, és a vízinövényekért akár 6 méter mélyre is lebukik. A táplálékot megnyúlt felső ajkával ragadja meg.
Fotó Torsten Behrens from Tarbek - Segeberg, Deutschland -…, CC BY 2.0, Wikimedia Commons10
Állatok
Farkasok
A farkasok az állatkert legfelső részén élnek, körülbelül 750 méterrel a tengerszint felett. Amikor Innsbruckban megszólalnak a templomharangok, az Alpenzoo farkasai üvölteni kezdenek, és hangjuk messzire elhallatszik. Az állatkert egy kelet-tiroli farkasverem hű másolatát is bemutatja, amilyenekben egészen a 20. századig fogták a farkasokat. Közép-Európában a 18. és 19. században irtották ki őket, ma pedig visszatérnek Olaszországból, Szlovéniából és Lengyelországból.
Fotó Michael Gäbler, CC BY-SA 3.0, Wikimedia Commons11
Állatok
Európai bölények és vaddisznók
Az európai bölények 2003-ban kaptak új kifutót, és vaddisznókkal együtt élnek benne, mert a két faj igényei hasonlóak, és általában jól kijönnek egymással. A bölénybika akár 1000 kilogrammot is nyom, és Európa legnagyobb szárazföldi állata. Az első világháború idején annyira kevés maradt belőlük, hogy csak az állatkerti tenyésztés mentette meg őket, ma pedig körülbelül 6000 európai bölény él védett területeken, többek között Lengyelországban. Az Alpenzoo részt vesz a faj európai tenyészprogramjában.
Fotó Carlos Delgado, CC BY-SA 3.0, Wikimedia Commons12
Állatok
Fakó keselyűk
A fakó keselyűk a 2019 szeptemberének végén megnyitott Zogg-Troller röpdében élnek. A röpde akár 14 méter magas, és több mint 1000 négyzetméter alapterületű. A fakó keselyűk dögkeselyűkkel osztoznak rajta. Innen az útvonal elkezd lefelé haladni a kijárat felé.
Fotó Clemens Stockner, CC BY-SA 4.0, Wikimedia Commons13
Állatok
Tiroli tanya
Az állatkert bemutató gazdaságában régi tiroli háziállatfajták élnek. Láthatsz itt többek között tuxi és tiroli szürke marhát, pávakecskét, pápaszemes juhot és alpesi kőjuhot, valamint sulmtali és altsteirer tyúkot. Mellette az állatkert térképe szerint mosdó van.
Fotó William Stephens, CC BY 4.0, Wikimedia Commons14
Állatok
Tarvarjak
A 2002-ben épült tarvarjú-röpdébe be is mehetsz. Az Alpokból a tarvarjak a 16. században tűntek el, főleg azért, mert a fiatal madarakat ínyencségnek tartották. 1988 óta Innsbruckból koordinálják a faj európai tenyésztését, amely segített megmenteni a kihalástól. Innen az ösvény a terrárium és az akvárium mellett ereszkedik vissza a bejárathoz.
Fotó Böhringer Friedrich, CC BY-SA 2.5, Wikimedia Commons15
Épület / műemlék
Weiherburg kastély
A Weiherburg a 15. században épült késő gótikus rezidenciaként, nevét egy halastóról kapta, amely egészen a 20. századig létezett itt. II. Ferdinánd főherceg vadaskertet alakított ki a birtok körül, a mai Alpenzoo helyén. Innsbruck városa 1911-ben vette át a kastélyt, és 1976-1978 között gondosan felújították. Ma itt vannak az állatkert irodái, egy tiroli konyhájú étterem és 2021 óta egy természettudományi múzeum változó kiállításokkal.
Minden pont (21)
A térkép jelmagyarázata szerint csoportosítva. A csillag az ajánlott pontokat jelöli.
Állatok 14
Vidrák ★Az Alpenzoo volt Európa első állatkertje, ahol vidrakölykök születtek, 1978-ban, 2010-ben pedig kibővítették a kifutójukat. A vidra akár 8 percig is visszatartja a lélegzetét, és 18 méter mélyre merül. Bőre minden négyzetcentiméterén körülbelül 50000 szőrszál van, így nem árt neki a víz és a hideg. Főleg hallal táplálkozik, de kétéltűeket, kis emlősöket és kagylókat is eszik.
Barna medvék ★A barna medvék 2003 óta élnek az új kifutóban, az állatkert legalsó részén, így ide szerpentineken ereszkedsz le. Egy felnőtt medve 120 és 300 kilogramm között nyom, és tél előtt akár 30 kilogramm bogyót is megeszik, főleg áfonyát. A bocsok télen születnek, és csak körülbelül 300 grammot nyomnak, az anyjuk pedig nagyjából 500-szor nehezebb náluk. Ne feledd, innen a következő kifutókig már főleg emelkedő vár rád.
Hollók ★A hollók a 2006-ban átadott Paul Flora-hollótoronyban élnek. A holló a varjúfélék legnagyobbja és egyben a legnagyobb énekesmadár, akár 30 évig is él. Nagyon intelligens, más madarak megfigyeléséből tanul, és képes utánozni a környezet hangjait, sőt az emberi szavakat is. A párok fiatalon találnak egymásra, és általában egész életükben együtt maradnak.
Szirti sasok ★A szirti sasok röpdéje 2009-ben épült, a baglyok és a tyúkalkatú madarak röpdéivel együtt. A szirti sas szárnyfesztávolsága 190 és 230 centiméter között van, és nagyjából 3-szor élesebben lát, mint az ember. Zsákmányának csaknem felét mormoták teszik ki, és karmaival öl, nem a csőrével. A 19. században a vadászok majdnem kiirtották, ma az Alpokban körülbelül 1700 pár fészkel.
Baglyok ★A 2009-es bagolyröpdékben él többek között az uhu és az uráli bagoly. Az uhu Európa legnagyobb baglya, narancssárga szeme és hosszú tollfülei vannak. Fejét majdnem teljesen körbe tudja fordítani, februárban és márciusban pedig a hím magas lesőhelyekről mély, tompa huhogással hallatja a hangját. Innen az ösvény szerpentineken kapaszkodik feljebb.
Hiúzok ★A 20. század elején a hiúzok teljesen eltűntek az Alpokból, 1970-től pedig visszatelepítették őket Svájcban, Szlovéniában és Ausztriában. Ma körülbelül 130 hiúz él az Alpokban, és minden magányos hiúznak körülbelül 100 négyzetkilométernyi területre van szüksége. A hiúz körülbelül 300 méterről észreveszi a nyulat, széles mancsai pedig hótalpként működnek a hóban. Február végén, a párzási időszakban itt hallhatod a hívóhangjukat.
Szakállas saskeselyűk ★A szakállas saskeselyűk a 2006-ban épült nagy Innergschlöß röpdében élnek, mormotákkal és havasi csókákkal együtt. Az utolsó vadon élő szakállas saskeselyűt az Alpokban 1913-ban lőtték le az Aostai-völgyben. Az Alpenzoo 1973 óta több mint 30 fiókát nevelt fel, ami lehetővé tette a faj visszatelepítési programját az egész Alpokban: a madarak szabadon engedése 1986-ban kezdődött, 1997-ben pedig kikelt az első fióka a vadonban. Szárnyfesztávolsága eléri a 295 centimétert, rozsdás mellét pedig a vas-oxidokban gazdag iszapban vett fürdőknek köszönheti.
Alpesi kőszáli kecskék ★A kőszáli kecskék nagy kifutója 2006-ban épült az állatkert felső részén, ahová meredek ösvényen jutsz fel. A kőszáli kecskéket irtották, mert vérüket, szarvukat és gyomorköveiket gyógyszernek tartották, és Ausztriában az utolsót 1712-ben jegyezték fel a Zillertali-Alpokban. Körülbelül 60 állat maradt fenn az olaszországi Gran Paradisóban, II. Viktor Emánuel király védelme alatt, ma pedig körülbelül 35000 él belőlük az Alpokban. Az Alpenzoo fiataljai segítenek újjáépíteni a vadon élő állományokat, a kőszáli kecskék párzása pedig a leghidegebb hónapokban, decemberben és januárban zajlik.
Jávorszarvasok ★Az első jávorszarvasok a svéd királyi család ajándékaként érkeztek az Alpenzooba. A jégkorszakokban a jávorszarvasok alpesi tőzeglápokon és a tundrán éltek, ma azonban már nem az Alpok állatai. A jávorszarvas akár 500 kilogrammot is nyom, kiválóan úszik, és a vízinövényekért akár 6 méter mélyre is lebukik. A táplálékot megnyúlt felső ajkával ragadja meg.
Farkasok ★A farkasok az állatkert legfelső részén élnek, körülbelül 750 méterrel a tengerszint felett. Amikor Innsbruckban megszólalnak a templomharangok, az Alpenzoo farkasai üvölteni kezdenek, és hangjuk messzire elhallatszik. Az állatkert egy kelet-tiroli farkasverem hű másolatát is bemutatja, amilyenekben egészen a 20. századig fogták a farkasokat. Közép-Európában a 18. és 19. században irtották ki őket, ma pedig visszatérnek Olaszországból, Szlovéniából és Lengyelországból.
Európai bölények és vaddisznók ★Az európai bölények 2003-ban kaptak új kifutót, és vaddisznókkal együtt élnek benne, mert a két faj igényei hasonlóak, és általában jól kijönnek egymással. A bölénybika akár 1000 kilogrammot is nyom, és Európa legnagyobb szárazföldi állata. Az első világháború idején annyira kevés maradt belőlük, hogy csak az állatkerti tenyésztés mentette meg őket, ma pedig körülbelül 6000 európai bölény él védett területeken, többek között Lengyelországban. Az Alpenzoo részt vesz a faj európai tenyészprogramjában.
Fakó keselyűk ★A fakó keselyűk a 2019 szeptemberének végén megnyitott Zogg-Troller röpdében élnek. A röpde akár 14 méter magas, és több mint 1000 négyzetméter alapterületű. A fakó keselyűk dögkeselyűkkel osztoznak rajta. Innen az útvonal elkezd lefelé haladni a kijárat felé.
Tiroli tanya ★Az állatkert bemutató gazdaságában régi tiroli háziállatfajták élnek. Láthatsz itt többek között tuxi és tiroli szürke marhát, pávakecskét, pápaszemes juhot és alpesi kőjuhot, valamint sulmtali és altsteirer tyúkot. Mellette az állatkert térképe szerint mosdó van.
Tarvarjak ★A 2002-ben épült tarvarjú-röpdébe be is mehetsz. Az Alpokból a tarvarjak a 16. században tűntek el, főleg azért, mert a fiatal madarakat ínyencségnek tartották. 1988 óta Innsbruckból koordinálják a faj európai tenyésztését, amely segített megmenteni a kihalástól. Innen az ösvény a terrárium és az akvárium mellett ereszkedik vissza a bejárathoz.
Épület / műemlék 1
Weiherburg kastély ★A Weiherburg a 15. században épült késő gótikus rezidenciaként, nevét egy halastóról kapta, amely egészen a 20. századig létezett itt. II. Ferdinánd főherceg vadaskertet alakított ki a birtok körül, a mai Alpenzoo helyén. Innsbruck városa 1911-ben vette át a kastélyt, és 1976-1978 között gondosan felújították. Ma itt vannak az állatkert irodái, egy tiroli konyhájú étterem és 2021 óta egy természettudományi múzeum változó kiállításokkal.
Mosdók / pénztárak / parkoló 6
Nyilvános mosdó 1
Nyilvános mosdó 2
Nyilvános mosdó 3
Nyilvános mosdó 4
Nyilvános mosdó 5
Az Alpenzoo bejárataA séta az állatkert bejáratánál kezdődik, a Weiherburg kastély mellett. Az Alpenzoót 1962. szeptember 22-én nyitották meg, és az Alpok állatait mutatja be, körülbelül 150 faj mintegy 2000 állatát. A bejárat nagyjából a lejtő közepén van: az útvonal először lemegy a medvékhez, körülbelül 650 méter magasra, aztán hosszan kapaszkodik szerpentineken egészen az európai bölényekig, körülbelül 750 méter magasra.